Őszintén szólva én még sosem ettem kádban, inni igen, de enni nem szoktam. Ezt az érzést viszont, amit bennem a képek felidéztek nagyon is jól ismerem.
Elmondom, mi is ez.
A "mindenki elmehet a jó büdös francba" érzés.
A "most végre egyszer jól fogom magam érezni" érzés.
Az "otthon vagyok" érzés.
A "ne zavarjon senki, egyedül akarok lenni" érzés.
A "de jó volna egy igazi pasi végre" érzés.
A "most minden rendben lesz" érzés.
A "végre azt csinálok, amit akarok " érzés.
A "leszarom, hogy hízlal" érzés.
A "de jó végre egyedül" érzés.
A "holnap jó messze van" érzés.
A "hová tűnt az életem" érzés.
Folyatod?
Vagy neked egész más jutott eszedbe?
Elmondod?
Lee Price festményei következnek. Jórészt önarcképek. Merész önfelvállalás. A ilyesmit én hősiesnek tartom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése